gondolatok fontos témákról

Daloló lelkednek mi kell ma? Mondd hát el!Lágyan zizegő, apró érintő,Kedves suttogó, hosszan ölelőHajnali lágy szellőEgy éltető szeretőMosolygó zöld erdőTengernyi sok mezőBolyhos kis felhőcskékSok-sok kis gyerkőckékÖlelős-szeretősÉletben bent levősCsupa csacskaKis vagy nagy tavacskaErdő-mezőt felemelőHegyes völgyes domborulatKis házikó, olyan csodaSzép kertecske, álom hoztaSok szívecske, szeretgetősOlyan bajban veled levősCsillagos ég, messze látszóMagas hegyen által látó./Kállai-Miszlai Nikoletta, 2020/

Az élet egy utazás, amelynek minden pillanatát érdemes a MOSTban megélni Vannak olyan napok, időszakok az életben, amikor az élet kitűnően megmutatja, hogy kik is vagyunk valójában és mi is ami akadályozza azt, hogy ezt megéljük. És ha mindezt a tudást koncentráltan egy nap leforgása alatt kapja meg az ember, no, akkor azt a felismerést

Elengedés Az előző héten már szó volt a háláról és a megbocsátásról, most pedig az elengedést emelném ki, mint az idei év szintén nagyon fontos érzése, cselekedete.Mert igenis nagyon fontos a hála és a megbocsátás, de vannak olyan helyzetek az életben, amikor az elengedés léptet csak tovább az utunkon. Amikor képes vagy elengedni egy helyzetet,

Az évet a hálával kezdtem… A tegnapi napot és az évet a hálával kezdtem. De ugyanolyan fontos, sőt van, amikor fontosabb az is, hogy képesek legyünk megbocsátani. Megbocsátani másoknak! Megbocsátani magunknak! Megbocsátani azért, ha valaki/valami fájdalmat okozott nekünk/bennünk! Megbocsátani magunknak, ha hibáztunk! Megbocsátani, ha valamit nem teszünk meg, amit „meg kellett volna”! Megbocsátani azt, ha

Csodás megtapasztalásban… Már több mint két hónapja, hogy részt vettem Annánál egy ló asszisztált önismereti tréningen, aminek az élményeit még mindig dolgozom fel magamban. Két órába sűrítve éltem meg/ kaptam meg olyan tanításokat és felismeréseket önmagamról, mint egyébként hónapok vagy évek alatt. A tréningre már egy elég mély önismereti munka után érkeztem, sok mindent tudtam

Célokat tűzünk ki… Megteszünk mindent, hogy elérjük azokat.Keressük a miérteket.Keressük a válaszokat, hogy előrejussunk a célunkhoz.És végül elérjük a célunkat. Hurrá!Örülünk, aztán a következő pillanatban már a következő cél lebeg a szemünk előtt és máris hajtunk, hogy elérjük azt is.Körforgás. Spirál. De hol van az életünk? Elérted a célod? Hurrá! Örülj! Legyél büszke magadra! Élvezd,

Az életünk során sokszor észre sem vesszük, hogy mindaz, ami velünk történik, amit érzékelünk magunk körül nem valóságos. Mint amikor kitekintünk egy ablakon a naplementében gyönyörködve. Az ablak koszos ugyan, de mi csak a naplementét látjuk, amiről azt hisszük, milyen csodálatos, fenséges.Nem látjuk meg valódi fényét, pompázatos valóját – hamis ábránd él bennünk.Aztán amikor valaki

Ismétlés a tudás anyja, szól a mondás. És ez nem csak az iskolára igaz. Életünkben az ismétlődő helyzetekből tanuljuk meg, hogyan viselkedjünk, érezzünk, reagáljunk adott helyzetben. És ez az ismétlődés addig folytatódik, amíg teljesen belénk nem ívódik az, amit tudnunk kell. És van az a pont, amikor azt mondjuk, ebből elég, megtanultuk már, miért kell

„Nem látja a fától az erdőt.” Így szól a mondás, ami nem csak adott helyzetekre lehet érvényes, hanem bizony az érzelmeinkre is. Néhány negatív érzelem miatt olyan blokkok alakulnak ki bennünk, hogy azt a sok-sok jó érzést, ami még bennünk van, nem tudjuk/akarjuk már megélni. Egy-egy ilyen felismerés máris csodás változást hozhat az ember életébe.

Honnét tudod, hogy helyes döntést hoztál? Érzed! Szíved minden egyes dobbanásával! Lelked minden egyes rezzenésével! Arcod minden egyes mosolyával! Kiegyensúlyozottság. Harmónia. Nyugalom. Béke. Megérkeztél!