Az életünk során sokszor észre sem vesszük, hogy mindaz, ami velünk történik, amit érzékelünk magunk körül nem valóságos.
Mint amikor kitekintünk egy ablakon a naplementében gyönyörködve. Az ablak koszos ugyan, de mi csak a naplementét látjuk, amiről azt hisszük, milyen csodálatos, fenséges.
Nem látjuk meg valódi fényét, pompázatos valóját – hamis ábránd él bennünk.
Aztán amikor valaki kinyitja az ablakot és lerántja a leplet a mi ábrándos képünkről, legyen szó koszos ablakról, vagy egy rózsaszín szemüvegről, nagyon mélyen érint minket.
Az lenne az ideális, ha mindig csak jobbat kapnánk, mint, amit eddig kaptunk, de az önismeret útján többször is belefuthatunk a „keserű” valóságba.
Ilyenkor kell ebben a helyzetben is meglátni a tanulnivalót.
Miért van még rá szükségünk?
Régi érzelmi minta, ami visszaköszön?
Ugyanazt a helyzetet hozza be a Sors elénk?
Vajon mit akar megmutatni még?
Tudatosan nézve a helyzeteket akár a választ, akár a megoldást is megkaphatjuk.
Ha készen állsz, hogy meglásd a választ, szeretettel várlak!
