Pár éve, amikor úgy igazából nekiálltam, hogy összerakjam magamat, azt, aki igazából vagyok, és aki ÉN vagyok, az Élet elkezdte elém rakni a bátorságot kívánó feladatokat.

Minden alkalmat megragadott az Univerzum, hogy olyan helyzetbe tegyen bele, ahol próbára tehettem bátorságomat: hangot adni félelmemnek, felhívni a figyelmet magamra vagy másokra és igényeinkre.

Hol kisebb, hol nagyobb csaták és győzelmek voltak ezek, amiket bátran, előrenézve vívtam meg, és csak egy cél lebegett a szemem előtt: bátran, kiállva magamért és másokon nem átgázolva érvényesíteni önmagamat.

Volt, ahol megkaptam/megkapom erre a lehetőséget és volt, ahol ezt nem kaptam meg, így beleállva bátran a döntésbe kiléptem a helyzetből. Így váltottam munkát.
Sok kisebb és nagyobb horderejű döntés volt, amik egy dologban egyformák voltak: mindegyiket bátran, igaz önvalómat nézve kellett meghoznom.

Egy idő után finomodtak ezek a helyzetek és rájöttem, hogy mennyi mindent kaptam ezektől a döntésektől.

Önmagam mélyebb megismerése, újra megtalálása és megszeretése, önbizalom erősödése, fejlődő kapcsolatok, inspirációval átszőtt életút és még folytathatnám.
Az elmúlt évek alatt habár azt hittem tudatosan, ám kiderült, hogy a közelmúltig bizony ösztönösen, a tudatalattim segítségével hoztam ezeket a döntéseket.

Nemrégiben láttam rá, hogy vannak helyzetek, amik ismétlődve tanítanak arra, hogy minél hamarabb felismerjem és megoldjam őket.
Ami ezekben az esetekben nagyon fontos volt számomra, hogy a megérzéseimre bátran hallgatva, azokat felerősítve hoztam meg egy alaposan átgondolt döntést. Rövidebb idő alatt, biztosabban használva az intuíciómat. És a legutóbbi esetek különösen fontosak voltak számomra: itt már „csak” megerősítést kértem a döntésemre, felvállaltam azt, hogy mi az, amit igazán szeretnék, kompromisszumok nélkül, beleállva a döntésembe.

Bátorság hallgatni a megérzéseinkre, bátorság azokat kimondani és aszerint cselekedni.

Bátorság a szívünk szavát követve élni.